Mosonyi Erika - elnök
A hétköznapi életben kutyafizioterapeutaként, és kutyakiképzőként dolgozom. Kutyáim Carbon, Ohio és Riggs. Képzettségi szintjük változatos kezdve a MT-2-es (mantrailing) vizsgától a Nemzetközi romkutató vizsgáig. Tevékenységünket több szempontból is hasznosnak és fontosnak tartom, hiszen a munkánk nem csak számunkra ad pozitív értékeket, hanem a bajbajutottakon is segíthet.
Deckert Nikoletta
Számomra mindig kiemelt helyen szerepelt az állatvédelem és a társadalmi felelősségvállalás, Laci pedig társam ebben is. Mindketten gyermekkorunk óta kutyázunk. A civil önkéntes munka a mindennapok része hosszú évek óta, így a keresőmunka természetesen simult életünkbe. Civilként a versenyszférában dolgozunk mindketten. Motivációnk a segítségnyújtáson kívül Zizi boldogsága. Miatta, terápiás céllal kezdtünk el mantrailingezni is. A sikerek mindig óriási örömet okoznak, a kudarcok pedig nekünk is fájnak. Rengeteget tanulunk a keresések alatt az állatokról, az emberekről és önmagunkról. Számtalan értékes emberi kapcsolat született már egy-egy bevetés alatt. A kereséseknél Monty és Marci kiemelkedő segítséget nyújt számunkra. Ez a kis csapat remekül összecsiszolódott már az elmúlt hónapokban, ennek is köszönhetőek a sikeres keresések.
Rovács Edina
Szabadúszó kiadványszerkesztő-digitális grafikusként dolgozom, szabadidőmet többnyire párommal, Edével és négy golden retrieverünkkel töltjük. Kutyák között nőttem fel, kamaszkoromtól pedig mindig volt saját kutyám. Az igazi közös kaland azonban csak néhány éve kezdődött Adával és Zoëval. Kipróbáltunk sok mindent: agility-pályán estünk-keltünk, új trükköket tanultunk, közben pedig elvégeztem a Scidog oktatóképzését is. Bár nem terveztem, végül másokat is tanítottam – és ez rengeteget adott, amiért nagyon hálás vagyok. Nemcsak a kutyákról tanultam sokat, hanem saját magamról is. Az elmúlt öt és fél évben volt minden: sikerélmények, kudarcok, zsákutcák, „ezt most miért csinálja?!” pillanatok – és persze rengeteg nevetés. Végül a mantrailing fogott meg minket igazán: hobbinak indult, de ma már nemcsak közös szórakozás, hanem komoly cél is.
Forisek Beatrix
Napjaim jelentős részében könyvelő és adótanácsadó vagyok. Szabadidőmben olvasok, varrok, mandalát festek. Kedvenc hobbim és a nagy szerelem Yumi, a kutyám. Költözés után egy „majdnem tragédia” vezetett el Erikához és Edinához. Életmód váltás kellett nekem? Hát tessék… 😊 Yumika a halál torkából tért vissza. Rendületlenül és optimistán küzdött a életéért, és én is, ugyanannyi hittel és odaadással. Ez a trauma végérvényesen összekötött minket. Kapcsolódásunk nem volt zökkenőmentes, de ettől még értékesebb és szorosabb. Elválaszthatatlanok lettünk.
Heizler Tamás
Búvár, önkéntes és létesítmény tűzoltó vagyok, kis és nehézgépkezelő és drón vizsgával rendelkezem, jártas vagyok az alpin technikában és műszaki mentésben. A hétköznapokon karbantartóként dolgozom. Kislányom születése előtt aktívan mentőkutyáztam, Néró nevű kutyámmal több eltűnt személyre bukkantunk rá. Legkalandosabb keresésünk során a TEK munkatársaival dolgozunk együtt. Jelenleg nem kutyázom aktívan, szabadidőmet kislányommal töltöm, páromat pedig a háttérből támogatom a keresőkutyás munkájában.
Holy Eszter
Szervita nővér vagyok (igen, jól érted, apáca 😊), a kutyám Scelta. Győrben élünk. Tanári és szociálpedagógus (kriminálpedagógus) végzettségem van gyermekvédelmi szakvizsgával, jelenleg - többek között - szerzetesrendünk egyetemi kollégiumát vezetem, a győri bazilikában dolgozok, Scelta kutyámmal iskolai lelkinapokat is tartunk. Gimis koromban kezdtem el kutyákkal (belgákkal) foglalkozni. Szerzetesként azért adtam át (vissza, hisz Tőle kaptam) életem Istennek, hogy ott használjon, ahol legnagyobb szükség van rám, hogy segítsek másokon. Szerettem volna, ha a kutyám is valamiféle segítőszolgálatot végezhetne. Az engedelmes vizsgák (BH, IBGH 1, 2 és 3) teljesítése után azért kezdtünk el nyomkövetni, majd lassan 2 évvel ezelőtt mantrailingezni, hogy elveszett emberek megtalálásában segédkezhessünk. Igyekszünk mindent megtenni, ami rajtunk múlik, hogy a lehető legjobban felkészüljünk, és egy napon segítő kezet/mancsot nyújthassunk bajba jutott emberek megtalálásában.
Horváth Eszter
A hét nagy részében gyermekorvosként, mentőorvosként dolgozom. Kapcsolatom a kutyákkal onnan indult, hogy rettegtem tőlük, egészen 5-6 évvel ezelőttig, amikor családi házba költöztünk, három fiam kirepült és valahogy természetes lett, hogy lesz kutyánk. Léda, első golden retrieverünk mindent megváltoztatott. Játékossága, imádnivaló pofija, szeretetéhsége minden addigi érzésemet a kutyákkal kapcsolatban felülírta. Életünk részévé vált a kutyázás, ami nemcsak a hosszú sétákat jelentette, de a napi tréningeket is. Kutyaiskolába jártunk, tréningeztünk, gyakoroltunk vizsgáztunk, és ekkor éreztük kellene még valami kihívás. Hivatásomból adódóan terápiás kutyázásra gondoltunk, de megfutamodtunk a szükséges gyakori elfoglaltságok miatt. Hát ha akkor tudtuk volna, hogy a mantrailing még több időt jelent majd! Segíteni az életem része volt, jelenleg is az, s mint ahogy természetes volt hogy kutyánk lesz, természetes volt az is, hogy a kutyával való keresés lesz az utunk. Azóta megérkezett hozzánk Csinszka, aki szintén goldi, s immár két kutyával járunk az edzésekre, és próbálunk segíteni eltűnt személyek és állatok felkutatásában. A goldik ösztönösen ügyesek, én meg folyamatosan tanulok hogy csapattá válhassunk, egy csapattá, melynek tagja férjem is, aki kísérő-segítőként támogat bennünket.
Kovács Márton
Közgazdász, adatelemző vagyok. Kutyám, Monty 6 éves keverék. Heti minimum 3-4 órában edzünk és veszünk részt terepmunkában Montyval. Régebben állatmentéssel foglalkoztam, így a szökött állatok keresése kifejezetten profilba vág. Montyval ez most a fő fókuszunk. Nagyon élvezem a közös munkát és a kihívásokat. A kereséseknél állandó segítségünk, Zümi a drón.
Rónai Ede
Műszaki területen dolgozom, a munkám sok utazással és távolléttel jár, ilyenkor a kutyákkal kapcsolatos mindennapi teendők – beleértve a kiképzést is – Edinára hárulnak. A mantrailinget közös szabadidős elfoglaltságként kezdtük, mára azonban komolyabb irányt vett: Adával eljutottunk az IRO A szintig, és bár még bőven van hová fejlődni, hatalmas élmény ez az út. Jelenleg azon dolgozunk, hogy egy újabb vizsga teljesítésével megnyílhasson előttünk a lehetőség a rendőrség felkérésére történő éles bevetésekben való részvételre. Számomra a mantrailing több mint kikapcsolódás. Ez egy olyan tevékenység, ahol a kutya vezet, és minden apró mozdulata egy-egy jelzés a mögötte haladó kutyavezető számára. Ezeknek a jeleknek a megértése és pontos értelmezése jelenti az igazi kihívást – és egyben a folyamatos tanulás és fejlődés lehetőségét.
Világi Ferenc
A hétköznapokban minőségügyi technikusként dolgozom. Kiskoromtól kezdve nagyon szeretem az állatokat és a természetet, viszont 29 éves koromig nem volt saját háziállatom, illetve, a családban sem volt. Valahogy fel sem merült a lakótelepi kis lakásban ahol felnőttem. De idővel egyre erősebben éreztem, hogy „valami hiányzik” az életemből. Miután családi házba költöztem, megérkezett a nagybetűs kutya: Tizzy, egy csodálatos labrador, akivel azóta elválaszthatatlanok vagyunk, ő életem legjobb döntése! Nem tudtam, hogy mire vállalkozom, hiszen nem volt még ilyen tapasztalásom, csak mások véleményére támaszkodhattam, de éreztem, hogy nekem ez lesz az utam. Kicsi korától kezdve jártunk kutyaiskolába, így az alapokat sikerült jól elmélyíteni, de a cél itt is inkább az volt, hogy jól érezze magát, ezért a vizsga nem volt fontos. Egy átmeneti – iskolamentes – időszakot követően, a régi kutyasulis barátok által képbe került a mantrailing, amiről az elején szinte semmit sem tudtam. A kutyámat már tanítottam otthon például dummy keresésre, de csak kis területen, házon belül. A mantrailing az első pár alkalomnál még eléggé akadozva ment, már azon gondolkodtam, hogy ez talán mégsem nekünk való, de aztán egyszer csak „beindult” és azt láttam, hogy a kutyám végre érti, hogy mit kell csinálni. A legjobb, hogy élvezettel csinálja, nagy lelkesedéssel megy előre, ezért is folytatjuk.
Wéber László
Civil életemben raktárvezetőként dolgozom, a magánéletben Niki párja és Zizi gazdája vagyok. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a kutyázás a közös családi szenvedélyünk. Elsősorban a sajátjaink nevelése, tréningezése tölti ki a napjainkat (három kutyánk és három cicánk van), de valahogy mindig mindenhol kutyákba botlunk és nem szoktunk elsétálni mellettük. Ha nem kutyázom, akkor focizom, ez is gyermekkorom óta tartó szenvedély és közös a kamasz nevelt fiammal. Hosszú évek óta foglalkozom kutyákkal, de Zizi számomra "A kutya", ha lehet ilyet mondani és a jelenlegi hármas a legkomolyabb kihívás. Attól a pillanattól kezdve, hogy először a kezemben fogtam Zizit, egy életre lekenyerezett. Többek között a mély lelki kapcsolatunknak köszönhetően érzem és értem minden rezdülését, bízom benne és élvezem a közös munka minden pillanatát. A mantrailing/pettrailing hozta el Zizi számára a valódi gyógyulást, hiszen nagyon nehéz hátizsákot cipelt pici korától. Imád dolgozni, főleg eltűnt állatok keresésénél motivált, ami engem is feltölt. Így lett kerek az életünk.